!Te mit szólsz hozzá?

Máté evangéliuma 18,11-20

2012-03-02T04:00:00.000+01:00

18,11	("Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.)
18,12	Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?
18,13	Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.
18,14	Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül."
18,15	"Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.
18,16	Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást.
18,17	Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt.
18,18	Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.
18,19	Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.
18,20	Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük."

Máté evangéliuma 18,1-10

2012-03-01T04:00:00.001+01:00

18,1	Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?”
18,2	Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,
18,3	és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
18,4	Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.
18,5	És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
18,6	Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.
18,7	Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat."
18,8	"Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre.
18,9	Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére."
18,10	„Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.”

A gyermeki lét

Ép lelkű ember gyönyörködik a növendék lényekben, kis palánták, kölyökállatok, kiscsirkék látványa is öröm és csaknem mindenkit kényeztetésre, babusgatásra késztet. Különösen igaz ez a kis gyerekekre. A megváltás lényege azonban, hogy mindent jól gondoljunk végig – ezt is. A puszta érzelmi kötődés a gyermekhez útvesztő is lehet, bálvánnyá válhat a gyermek, sőt, bármily szörnyű, ez az alapvetően ősi érzés kórossá, pedofíliává is fajulhat. Holott a gyermekekben elsősorban az a gyönyörű, hogy alakíthatók, nevelhetők, ép lelkű felnőttekké, vagy janicsárokká, környezetüket kímélő és szerető segítőkész emberek, vagy elvgörény önző lények alakulhatnak ki. A mai olvasmány arra figyelmeztet, hogy a gyermek példakép is. A gyermek vakon bízik a felnőttekben, hiszen örül, ha szeretetből eredő étel, játék, kaland részese lehet, és még nem fél, hogy becsaphatják. Olyan Gondviselőnk van, aki egy gyönyörű világba helyezett bennünket, Megváltó Jézussal mutatta meg igazán szeretetét és ad szellemi irányi tást, merre menjünk, mit tegyünk, mondjunk. Nincs okunk félelemre, nem kell félnünk semmitől. Bár csak mindig ezzel a szemlélettel tudnánk élni!

Fekete Márton

Máté evangéliuma 17,14-27

2012-02-29T06:47:00.000+01:00

17,14	Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte,
17,15	és ezt mondta: "Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is.
17,16	Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani."
17,17	Jézus erre így válaszolt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!"
17,18	Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.
17,19	Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”
17,20	Ő így válaszolt: "Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.
17,21	(Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)"
17,22	Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: "Az Emberfia emberek kezébe adatik,
17,23	megölik, de a harmadik napon feltámad." Ekkor igen elszomorodtak.
17,24	Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: „A ti mesteretek nem fizet templomadót?”
17,25	„De igen” - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?”
17,26	Miután így felelt: „Az idegenektől”, Jézus ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok.
17,27	De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted."

Jézussal járni számomra mindig megújuló csoda, boldogító adomány. Éltem hosszú éveiben nem ismertem őt, gyakran estem tűzbe, vízbe de az életemben volt valaki, aki felmutatta Őt, aki imádkozott értem, akinek hite meggyógyított.

Most a böjti időszakban visszagondolva életemre, gyakran imádkozom, hogy ne feledkezzem meg arról, hogy emberek élete múlhat az én imádságomon, az én böjtömön. De jó érzés, hogy nem egyedül járok utamon, vannak társaim, akik erősítenek a bajban, velem éreznek, erőt adnak, velem örülnek, velem imádkoznak.

Kérlek Uram, adj erőt, hogy ne erőtlenedjek el, hogy mindig a Te keresztedre tekintsek, és az emberekben Téged tudjalak meglátni. Ámen

Árvai Lackó

Máté evangéliuma 17,1-13

2012-02-28T04:00:00.002+01:00

17,1	Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre.
17,2	És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.
17,3	És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal.
17,4	Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."
17,5	Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!"
17,6	Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket.
17,7	Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: "Keljetek fel, és ne féljetek!"
17,8	Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.
17,9	Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: "Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül."
17,10	Erre megkérdezték tőle tanítványai: "Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?"
17,11	Ő így válaszolt: "Illés valóban eljön, és helyreállít mindent.
17,12	Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is."
17,13	Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

Sok magas hegyen jártam élemben, lépkedem magas havasok villogó csúcsain, gyönyörködtem fenséges havasokban, de semmi nem volt fogható, ahhoz az élményhez, mikor lábaim a Tábor hegyre vittek fel, mikor kezemben foghattam az út porát, mikor széttekinthettem onnan, ahova Jézus felvitte tanítványai közül Pétert, Jakabot és Jánost.

Nem volt ott más csak ők, csend lehetett, talán szellő sem rebbentette meg az ágakat, és ekkor csoda történt. Nem is akármilyen, olyan ajándékot kapott a három tanítvány, amilyen csak a kiválasztottaknak jár. Láthatták Jézus fénylő arcát, ragyogó ruháját, Mózest és Illést, amint beszélgetnek, szemtől szemben álltak az Elküldöttel, életünk Urával, aki fellebbentette előttük az isteni titkot. Micsoda élmény lehetett Péterék számára, milyen felfoghatatlan, megérthetetlen helyzet. Nem csoda ha sátrak akartak készíteni, ott maradva, ahol életüket beragyogta Krisztus fénye. És ekkor meghallhatták az Atya hangját is, amint biztatja őket szeretett fia követésére, szívük megremeghetett és térdre borultak félelmükben. Életre szóló fenséges tapasztalások. És, aki tudja, hogy földi útja a keresztre vezet, fájdalmak, árulások között megérinti őket „keljetek fel és ne féljetek”. Micsoda biztatás, micsoda hír ez mindnyájunknak. Jézus bevon minket legbelsőbb körébe, nekünk ad mindent, ami az övé. Miénk a tanítása, a megértése, a szeretete, a megváltása. Bármikor vele lehetünk, hegyen vagy völgyön, fent és lent, kint és bent…..csak kövessük őt, járjunk vele, higgyünk benne. Akkor hozzánk lép, felragyog az arca, megérint és biztat bennünket.

Fördős Kata

Máté evangéliuma 16,21-28

2012-02-27T04:00:00.007+01:00

16,21	Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.
16,22	Péter ekkor magához vonta őt, és feddni kezdte: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!”
16,23	Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”
16,24	Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.
16,25	Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.
16,26	Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?
16,27	Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.
16,28	Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országával."

Tudhatjuk, Jézus egyik legkedvesebb tanítványa volt Péter. A kőszikla, akire majd Krisztus egyháza épülni fog. Az első számú bizalmas. És itt most mégis irgalmatlanul megkapta a magáét Jézustól: "Távozz tőlem Sátán!"

Vajon mit éreznénk, ha egy barátunk, bizalmasunk, szülőnk vagy lelkipásztorunk egyszer így förmedne ránk? "Távozz tőlem Sátán!" Az emberben szinte önkéntelenül támad az együttérzés Péter iránt: De hát mit vétett ez a szerencsétlen, csak egy aggódó-féltő megjegyzést tett: "Uram, ez nem történhet meg veled". Mégis mi ebben az istenkáromlás?

Nos, az emberi psziché egyik különös képessége, hogy az önmagunk iránti szeretetet simán és gond nélkül vagyunk képesek konvertálni egy másik személy, csapat, eszme vagy vallás iránti rajongássá. Gondoljunk csak a fanatikus futball-huligánokra, akik csapatuk sikere által valójában önmaguk számára vágyják oly magas hőfokon a győzelem mámorának átélését, a másokkal szemben való fölé-kerekedés izgalmas diadalát.

Jézus valószínűleg ezt a "fanatizmust" vette észre Péter mondatában is, Péter sokkal inkább aggódott önmaga iránt, mint féltette Urát. Sokkal inkább akarta önmaga számára privilégiumként megtartani Jézus közelségét, mintsem követni őt bárhová.

Tudnunk kell, ez így már botránkoztató. Nem lehetünk csak azért keresztyének, hogy nekünk jobb legyen! A Bibliában hiába is keresnénk a Jézus FC, a Real Krisztus vagy a Messiás United szavakat, de ha már mindenáron csapatként szeretnénk tekinteni Krisztus követőire, tudnunk kell, Jézus nem arra hív, hogy drukkerek vagy fanatikus szurkolók legyünk, akikkel egy győztes meccs után átélheti a siker mámorát, ilyenekre neki nincs szüksége. Hív viszont arra, hogy játékosok, csapattársak, tagok legyünk az ő egyesületében.

Torday Gábor

Máté evangéliuma 16,13-20

2012-02-26T04:00:00.001+01:00

16,13	Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?”
16,14	Ők így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
16,15	Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?”
16,16	Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
16,17	Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.
16,18	Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.
16,19	Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is."
16,20	Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Krisztus.

Olyan jó tudni Istenem, hogy nincs és soha nem is lesz olyan erő, ami diadalmat vehetne a te Egyházadon!
Köszönöm, Istenem, hogy hittel vallhatom, amit Péter is vallott, hogy Jézus "a Krisztus, az élő Isten Fia."

Máté evangéliuma 16,1-12

2012-02-25T04:00:00.002+01:00

16,1	A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt: kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik.
16,2	Ő azonban így válaszolt nekik: "(Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég!
16,3	Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?)
16,4	E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele." Ezzel otthagyta őket, és elment.
16,5	Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
16,6	Jézus így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!"
16,7	Ők pedig így tanakodtak egymás közt: "Nem hoztunk kenyeret!"
16,8	De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek?
16,9	Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?
16,10	A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?
16,11	Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!"
16,12	Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

Szeretném megosztani, hogyan tértem meg majdnem a jelek hiányától, amikor még ateista voltam. Nekem ugyanis rengeteg érvem volt a keresztények ellen, biztosan mind ismerjük ezeket, hogy a gyengék vagyunk, csak rá akarjuk kenni valakire a hibáinkat, hogy könnyű megvezetni minket, stb. De a legfőbb érvem az volt, hogy ha Isten létezne, akkor biztos lenne rá bizonyíték, és ezzel "végleg" meg is nyugodva lezártam magamban ezt a témát. Egészen addig tartott ez a kellemes állapot, amíg el nem olvastam Waltari Szerencsés Félix c. regényét.(Nagyon jó könyv egyébként, de ez itt most nem a könyvajánló, úgyhogy nem mesélem el miről szól...) Van benne egy olyan jelenet, amikor az egyébként elég szerencsétlennek beállított Félix jelet kér az Úrtól. És a következő pillanatban egy (vagy egy nagy csapat, már nem is emlékszem) galamb elrepül az ablak előtt. Én, mint gondolkozó olvasó, azt gondoltam: tessék, itt a jel, nincs más dolguk, mint megtenni, amiért a jelet kérték. De mit tettek ők? Tanakodni kezdtek, hogy ez Isten volt-e, vagy a véletlen. És akkor egyszer csak fejbe vágott az igazság. Hogy nincs jel annak, aki nem hisz. Még akkor sem, ha ilyen végtelenül nyilvánvalónak látszik. Akkor közelebb kerültem Istenhez, mint bármikor addig. Az eszemet már megtért, csak a szívemmel tartott el a dolog még néhány évig. :) Úgyhogy jel az, amit annak veszünk. Az, hogy valami annyira fontos nekünk, hogy jelet kérünk miatta, már az is egy jel. De szerintem nem kell aggódni, ha Isten akar valamit, általában addig tolja az orrunk elé, amíg észre nem vesszük. Nekünk meg itt a szabad akarat, és az áldás lehetősége a döntéseinkre. Isten biztosan örömmel látja, ha egyedül is el merjük határozni magunkat.

Ernhoffer Anna

Máté evangéliuma 15,29-39

2012-02-24T04:00:00.002+01:00

15,29	Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült.
15,30	Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket.
15,31	A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.
15,32	Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton."
15,33	Tanítványai így válaszoltak: "Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?"
15,34	Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők így feleltek: "Hét, és egy kevés halunk."
15,35	Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre,
15,36	azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
15,37	Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral.
15,38	Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
15,39	Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.

Most is nagy tömeg gyűlt Jézus köré. Magukkal hozták a betegeiket. Jézus ekkor nem tanítani kezdte őket, mert látta, hogy gyógyulásra várnak. Jézus meggyógyítja a betegegeket, és a tömeg áldja Izráel Istenét. A négyezer ember megvendégelése jó példa arra, hogy a kevésből is sok lehet, ha Isten áldása van rajta.

Bán Emilné Novák Joli

Máté evangéliuma 15,21-28

2012-02-23T04:00:00.002+01:00

15,21	Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére.
15,22	És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!"
15,23	Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik."
15,24	De ő így felelt: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz."
15,25	Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!"
15,26	Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak."
15,27	Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak."
15,28	Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában.

Az hogy Krisztus ember volt, világosan látszik abból, hogy az emberi zsidó szemszögből szemlélte első megközelítésben a világot, mert oda született. Az hogy több volt, mint egyszerű ember, sok minden egyéb jel mellett abból is látszott, hogy felül tudott emelkedni a születési hely okozta kötöttségein. Életünk szakaszain különböző szokások, osztályzások válnak meghatározóvá: viselkedésünkre jellegzetes jelekké. A körülöttünk élő aggódó, tudatlan, agresszív, nyomorult szegény, rosszul öltözött, viselkedni nem tudó embereket örömmel és szeretettel, vagy viszolygó fenntartásokkal közelítjük e? Megtanulhatják e tőlünk, hogy a szeretet az élet legfőbb értéke, mert a teremtett világ szeretetet sugárzó rendjét adta nekünk a Mindenható!

Fekete Márton

Máté evangéliuma 15,10-20

2012-02-22T04:00:00.002+01:00

15,10	Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: "Halljátok, és értsétek meg!
15,11	Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert."
15,12	Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: "Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet?"
15,13	Ő pedig így válaszolt: "Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni.
15,14	Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek."
15,15	Péter ekkor ezt kérte: "Magyarázd meg nekünk az előbbi példázatot."
15,16	Ő pedig így szólt: "Még ti is értetlenek vagytok?
15,17	Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?
15,18	Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.
15,19	Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.
15,20	Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert."

A tisztátalanság kérdését Jézus jól megvilágítja ebben az igeszakaszban. A tisztátalan dolgok a szívből jönnek. Ha csak a legegyszerűbb dologra a pletykára gondolunk! Micsoda kárt tud okozni! Vagy ha arra gondolunk, hogy családok, sőt generációk életét tette tönkre a „besúgó rendszer.” Szinte az egész tízparancsolat benne foglaltatik ebben a példázatban: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.” Tehát a szívünket kell első sorban megtisztítani.

Bán Emilné Novák Joli

Máté evangéliuma 15,1-9

2012-02-21T04:00:00.002+01:00

15,1	Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták:
15,2	"Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket."
15,3	Ő így válaszolt nekik: "Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát?
15,4	Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.
15,5	Ti pedig így tanítotok: Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját.
15,6	Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért.
15,7	Képmutatók, találóan prófétált rólatok Ézsaiás:
15,8	Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem.
15,9	De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai."

Hagyomány vagy Isten-i parancs? Érvénytelenítheti-e a hagyomány az Isten parancsolatát? Vagy még inkább: emberi érdekeket takargathatunk-e kegyes dumákkal? A farizeusok gyakorlatától ez sem volt idegen. Nem segítették idős szüleiket, mert áldozati ajándéknak kiáltották ki azt a bárányt vagy gerlicét, amivel a szülők betevőjét kiegészíthették vagy biztosíthatták volna. Talán jogszerűen jártak el, de nem emberségesen, és főként nem Isten-szerűen.

Olykor velünk, mai keresztényekkel is megesik, hogy Isten nevével takargatjuk saját érdekeinket vagy elveinket, esetleg szolgáljuk saját kényelmünket. Ilyenkor Anthony de Mello történetei jutnak eszembe.

Az első a törvényekről: „A ti vallási vezetőitek éppoly vakok és zavarodottak, mint ti magatok - mondta a Mester. – Ha az élet problémáival kerülnek szembe, csak Könyvből kiolvasott válaszokkal tudnak segíteni. Az élet azonban túlságosan nagy ahhoz, hogy beleférjen egy Könyvbe. S hogy példát is adjon rá, mesélt arról a banditáról, aki így szólt: - Állj! Ide a pénzt, vagy különben! - Különben mi lesz? - Ne zavarjon össze! Ez az első munkám.”

Vagy a másik a tiszteletről: „Annak az embernek, aki éveket töltött a vallásos törvények tanulmányozásával, azt mondta a Mester: - A jó élet kulcsa a szeretet, nem a vallás vagy a törvény. Aztán pedig elmesélte annak a két hittant tanuló gyereknek a történetét, akiknek már elegük volt a vallásos okításból, s az egyik azzal a javaslattal állt elő, hogy szökjenek meg. - Megszökni? De apáink majd elkapnak, és jól elagyabugyálnak bennünket - mondta a másik. - Majd visszaütünk. - Micsoda? Megütni az apádat? Elment az eszed! Hát elfelejtetted Isten parancsát, hogy atyádat és anyádat tisztelni kell?- Igazad van … De tudod mit? Te vered az én apámat, én meg majd a tiédet.”

Egy történet a bűnösségről: „Az önelégült prédikátor megkérdezte: - Szerinted mi a legsúlyosabb bűn a világon? - Annak a személynek a bűne, aki másokat bűnösnek lát - válaszolta a Mester.”

Egy meg arról, milyen nevetséges és átlátszó, ha az Isteni-i törvény mögé akarunk bújni: „Valóban kéttípusú ember létezik: a farizeus és a közönséges ember- mondta a Mester, miután elolvasta Jézus példabeszédét. - Miről lehet a farizeust felismerni? - Egyszerű. A farizeusok végzik a kategorizálást - válaszolta a Mester.”

Nos, Isten nem lesz kisebb attól, ha mi, emberek beskatulyázzuk őt. De a mi hitünk meghal abban a pillanatban, amikor a magunk gyártotta kategóriákban keressük őt.

Sebestyén Katalin

Máté evangéliuma 14,22-36

2012-02-20T04:00:00.004+01:00

14,22	Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot.
14,23	De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
14,24	A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt.
14,25	A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.
14,26	Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak.
14,27	De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
14,28	Péter ekkor így szólt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.”
14,29	Mire ő így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.
14,30	Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!”
14,31	Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
14,32	És amint beszálltak a hajóba, elült a szél.
14,33	A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”
14,34	Átkelve a túlsó partra, Genezáret földjére érkeztek.
14,35	Amikor felismerték őt a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget,
14,36	és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.

Erről az igéről is két dolog jutott eszembe: első: Jézus egyedül szeretne imádkozni. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki abba a hibába esik időnként, hogy olyan sok mindent elvállal, hogy nem marad ideje magára. Annyira nehéz megérteni azt, hogy hiába a segítő szándék, néha ki kell mondani, hogy: nem, most kicsit magammal kell foglalkoznom. Nyilván nem vészhelyzetekben, csak, mint rendes keresztények, ha lehet segíteni, ha kicsit is azt gondoljuk, hogy szükség van ránk, ha csak tudjuk, hogy a másiknak jobb kedve lenne a társaságunktól, akkor megyünk. És ez jó is, amíg nem következik be, hogy ezért másnap nem bírunk koncentrálni a munkára, hogy nincs egy szabad napunk, így hulla fáradtak leszünk, ingerlékenyek és arra vagyunk mérgesek, akinek segítettünk. Velem legalábbis megesik ez. És nem szeretem. Lassan kezdem megtanulni reálisan felmérni az erőmet, és néha nemet mondani. Jó, hogy Jézus nem ilyen. Ha szüksége van saját időre Istennel, akkor elvonul. Akkor nem mondja azt, hogy ebben az időben másnak is segíthetnék. Nem hiszi azt, hogy nélküle megállna a világ, pedig nélküle tényleg így lenne. :)

A második, hogy a nehézségek gyakran addig tartanak, amíg van mit tanulnunk belőlük. Péter kételkedik, és amikor a félelmeire figyel, akkor süllyedni kezd. De amint megtanulja, hogy bízzon Jézusban, és beszállnak a hajóba, akkor elül a szél is. Vannak problémák, feladatok, amik csak az erősítésünket szolgálják, ezek pedig nem, hogy nem haladják meg az erőnket, de nem is tartanak tovább, mint szükséges. Istennek nem az a célja, hogy nekünk rossz legyen. A kérdés csak az, hogy mi mennyi idő alatt birkózunk meg velük.

Ernhoffer Anna

Máté evangéliuma 14,13-21

2012-02-19T04:00:00.001+01:00

14,13	Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból.
14,14	Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
14,15	Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: "Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak."
14,16	Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!”
14,17	Ők pedig így válaszoltak: "Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk."
14,18	Ő pedig ezt mondta: "Hozzátok ide nekem azokat!"
14,19	Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
14,20	Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.
14,21	Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.

Uram, hálát adok neked, mert engem is táplálsz, hogy általad jóllakathassak másokat. Nem bánom Uram, ha lakatlan is a hely, csak kérlek, őrizz meg az öt kenyér és két hal mellett.
Uram, köszönöm, hogy amim van, ha neked adom, akkor áldás lesz belőle. És taníts egyre jobban értenem, hogy amim van, azt is tőled kaptam.
Köszönöm, Uram, hogy Nálad nem szűkölködöm!

Máté evangéliuma 14,1-12

2012-02-18T04:00:00.000+01:00

14,1	Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, meghallotta Jézus hírét,
14,2	és ezt mondta szolgáinak: "Ez Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, és ezért működnek általa a csodatevő erők."
14,3	Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás kedvéért.
14,4	János ugyanis azt mondta neki: "Nem szabad együtt élned vele!"
14,5	Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották.
14,6	Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és megtetszett Heródesnek;
14,7	ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki.
14,8	Az pedig anyja unszolásának engedve így szólt: "Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét."
14,9	A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését.
14,10	Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben,
14,11	elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának.
14,12	Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak.

Máté evangéliuma 13,53-58

2012-02-17T04:00:00.002+01:00

13,53	Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan.
13,54	Elment hazájába, és tanította őket a zsinagógában, és álmélkodva ezt mondták: "Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő?
13,55	Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?
13,56	Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?"
13,57	És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában."
13,58	Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

Ez annyira jellemző ránk! "A nagy dolgok biztos nem nálunk történnek..." Jó példa erre a gyerekek gondolkozása. Ki a menő? Az amerikai sztár, akit a tévében lát. Nem is kell, hogy amerikai legyen, elég ha a tévében van. Arra elvétve gondolnak, hogy például a padtársuk nagy valószínűséggel jobb fej, mint némelyik mai celeb. Pedig milyen jó lenne, ha Jézus hazamehetne úgy pihenni, hogy közben jézuskodhat tovább. Mindenkinek szüksége van egy ilyen helyre, ahol kifújhatja magát. Nem gondolom, hogy Jézus ezt úgy képzelné el, hogy egy időre szögre akasztja a csodákat, hiszen az otthoniakkal is jót akar tenni. De ott biztos mégis más lenne. Ezek az értetlenkedő názáretiek meg nem értékelik. Annyira bosszantó, amikor valamiből nagyon jó dolog lehetne, de az emberek elrontják. Olyan, mint egy jó témájú könyv, ami rosszul van megírva. Akkor az ember végigpufogja az egészet, de azért elolvassa, hogy kiderüljön a vége. Jézus sem adja fel. Bár nem sokat, de tesz csodákat. Ő ilyen. Belenyugszik, hogy nem értékelik, de aki szeretné, annak segít. A mi tanulságunk pedig, az, hogy nézzük meg a padtársainkat, "hátha" kiderül, hogy a krisztusi celebek köztünk üldögélnek...

Ernhoffer Anna

Máté evangéliuma 13,44-52

2012-02-16T07:07:00.000+01:00

13,44	"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet."
13,45	"Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres.
13,46	Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt."
13,47	"Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt.
13,48	Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.
13,49	Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,
13,50	és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."
13,51	"Megértettétek mindezt?" - kérdezte tőlük Jézus. Azok ezt felelték: "Igen."
13,52	Ő pedig ezt mondta nekik: "Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából."

Mustármag, élesztő, gyöngy, elrejtett kincs, válogatott hal. Ez mind példa a mennyek országára egy fejezeten belül. Egy picinyke mag, amibe kódolva van a fa, nagyra nő, de sosem fogjuk megtudni, hogyan. Valami, aminek megszerzése jó, és fontos, ha megsejted az értékét, nem nyugszol, amíg meg nem szerezted. Gyűjtő szenvedéllyel is elérheted a mennyei csodát, bár a gyűjtögetés eredményeként a hitványságok is hálóba kerülnek, válogatni kell. Az isteni nyugalom, öröm, az isteni gondolatok és gondviselés, gondtalanság - csupán sejtésünk lehet róla. Közelíteni csak akkor tudjuk, ha vele élünk és széles lát szögű szemlélettel kutatjuk. Egy példa, egy bibliai vers önmagában tévedéshez is vezethet.

Fekete Márton

Máté evangéliuma 13,36-43

2012-02-15T04:00:00.001+01:00

13,36	Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot.”
13,37	Ő pedig így válaszolt nekik: "Az, aki a jó magot veti, az Emberfia,
13,38	a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai,
13,39	az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.
13,40	Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.
13,41	Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt,
13,42	és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
13,43	Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!"

Írd meg nekünk saját gondolataidat, érzéseidet erről az igeszakaszról! Kattints ide:

Neked mi jutott eszedbe?

Máté evangéliuma 13,31-35

2012-02-14T04:00:00.001+01:00

13,31	Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe.
13,32	Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között."
13,33	Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."
13,34	Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik,
13,35	hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki."

A mustármag olyan pici, és ez néha nagyon megnyugtató. Amikor épp nincs az ember a legjobb formában, akkor jó arra gondolni, hogy Isten nem rak ránk elhordozhatatlan elvárásokat, vagy amikor a hitünk inog, vigasztaló, hogy nagyra nőhet még, a lényeg, hogy van. Ott van viszont a másik véglet. Mikor azt érezzük, hogy igenis elértünk valamit, hogy a hitünk példaértékű, ott vagyunk, szolgálunk tiszta lelkiismerettel. És akkor ez csak egy mustármagnyi? Vagy már facsemeténk van? Jönnek már a madarak fészket rakni? Isten a lehető legemberibb módon mér minket! Hiszen ő minden körülményt és érzelmet ismer bennünk. Ha épp csak olyan apró a jó bennünk, mint egy mustármag, akkor is szeret, mert látja, hogy ez csak egy állapot, amiből még bármi lehet. Hogy a képet folytassam, a növekedésre is akkor számít, amikor már öntözi a veteményt. Olyan jó, hogy Istennek egyéni terve van mindannyiunk növelésére. Divat manapság azt mondani, hogy az út a lényeg nem a cél. Ez így is van, de nekünk az a jó, hogy a cél velünk együtt vándorol.

Ernhoffer Anna

Máté evangéliuma 13,24-30

2012-02-13T04:00:00.001+01:00

13,24	Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe.
13,25	De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.
13,26	Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is.
13,27	A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?
13,28	Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt?
13,29	Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is.
13,30	Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe."

Jézus ebben a példázatban a világot egy szántóföldhöz hasonlítja, amelyben az értékes búza között konkoly, azaz értéktelen, káros gyom is növekszik. Hogyan került ez oda? hiszen a Gazda tiszta búzát vetett. A Gonosz csempészte a búza közé, hogy ezzel elszennyezze, tönkretegye a learatott termést.

Később Jézus részletesen elmagyarázza a példázat értelmét. A növekvő vetés mi vagyunk, emberek. Amíg fiatalok vagyunk, személyiségünk ki nem alakul, nem lehet tudni, mivé fejlődünk, ahogy a búza és a konkoly friss zöld hajtása is alig különböztethető meg egymástól. Ahogy nő a vetés, úgy nő az eltérés is, de a sűrűsödő veteményben a szétválogatás szinte lehetetlen, csak kárt okozna a búzában.

Így van ez az emberi világban is, bár itt a határ jó és rossz között nem olyan éles, mint a szántóföldön. Mégis, hívő emberek hajlamosak vagyunk értetlenkedni: hogyan tűrheti Isten azt a sok gonoszságot, ami itt van mellettünk, körülöttünk és megrontja a világot, benne megkeseríti a mi tiszta(?), Istennek tetsző(?) életünket.

Úgy gondolom, éppen itt van a példázat mélyebb mondanivalója. Az emberi társadalomban fehér és fekete között olyan összefonódás, olyan együttélés látható mindenütt (család, munkahely, stb.), hogy egy drasztikus tisztogatásnak sok „fehér” is áldozatul eshetne. Ezt a Gazda nem akarja. A döntő gyomlálás az aratáskor, azaz az élet végén történik, akkor visszavonhatatlanul eldől, ki a búza, ki a konkoly.

Jézus példázatában a búza mindig búza, a konkoly mindig konkoly marad. Ez szigorú kategorizálás, predestinációként is értelmezhető. Én azonban arra gondolok, hogy a kegyelem képes csodát tenni, akár a konkolyt is búzává változtatni, más szóval megtéríteni.

Mándy Tamás

Máté evangéliuma 13,10-23

2012-02-12T04:00:00.000+01:00

13,10	A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?”
13,11	Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg.
13,12	Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.
13,13	Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek."
13,14	"Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!
13,15	Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."
13,16	"A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.
13,17	Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották."
13,18	"Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát!
13,19	Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag.
13,20	Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja,
13,21	de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik.
13,22	Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést.
13,23	Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit."

Máté evangéliuma 13,1-9

2012-02-11T04:00:00.002+01:00

13,1	Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján.
13,2	Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.
13,3	Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni,
13,4	és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták.
13,5	Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben;
13,6	de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.
13,7	Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket.
13,8	A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
13,9	Akinek van füle, hallja!"

Máté evangéliuma 12,38-50

2012-02-10T04:00:00.000+01:00

12,38	„Akkor újra megszólították néhányan az írástudók és a farizeusok közül: ”Mester, jelt akarunk látni tőled."
12,39	Ő pedig így válaszolt nekik: "Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele.
12,40	Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.
12,41	A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál!
12,42	Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő eljött a föld végső határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; ámde itt nagyobb van Salamonnál!"
12,43	"Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál.
12,44	Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja azt.
12,45	Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is."
12,46	Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele.
12,47	Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.”
12,48	Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?”
12,49	Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim!
12,50	Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

"Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegyen valakiből, jár száraz helyeken, keresvén nyugalmat és nem talál. Akkor ezt mondja: megtérek az én házamba, ahonnét kijöttem: és mikor odamegyen, találja azt üresen." - Üresen. Édesanyám jut eszembe: miután kigyomlálta, megkapálta, megtrágyázta a földet, mindig ültetett bele termő növényt, szép virágot, valami hasznosat. De mi történt volna, ha nem teszi? Hamarosan elfoglalta volna az el nem ültetett termő növény helyét a gaz, a dudva, ami ezen a gazdagon előkészített talajon bizony még bővebb termést hozott volna. Mi van, ha én is csupán ezt teszem? Elűzök minden régi, rossz hiedelmet, babonát, kiseprem a házat, jól megtanulom a törvényeket, kívülről fújom a bibliát, de a ház üres marad. Ha Jézus mint egy csodálatos, követendő eszmény lebeg előttem. Előttem és nem bennem. Az ószövetségi farizeusok jutnak eszembe. Művelt, törvényeket betartó, írásmagyarázó emberek. Hívő emberek. Akik befogadták a szívükbe Istent és az ő törvényeit, akik olyan gondosan betartották és betartatták, hogy időközben észre sem vették: Isten már nincs bennük. Észre sem vették. Milyen szomorú: a Törvény lett az istenük szeretet, irgalom felett. Mindenek felett. Krisztus arra hív, hogy ne jelekre, csodákra várjunk, ne kívül keressük őt, hanem építsünk vele: "És kinyújtván az ő kezét az ő tanítványira, monda: Íme ezek az én anyám és az én atyámfiai. Mert valaki az én mennyei atyám akaratját cselekeszi, az nékem az én atyámfia, néném és anyám."

Atyánk! Segíts bennünket, hogy Krisztus prófétánál több lehessen a saját hazájában: a mi keresztény, Krisztust valló gyülekezetünkben. Ámen.

Kocsis Judit

Máté evangéliuma 12,31-37

2012-02-09T04:00:00.000+01:00

12,31	"Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg.
12,32	Még ha valaki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben."
12,33	"Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.
12,34	Viperák fajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.
12,35	A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt.
12,36	De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján:
12,37	mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged."

A gyümölcs és zamata

Sokszor szégyelltem magam, mert észrevettem vagy észrevetették velem, hogy túl sokat beszélek, és közben butaságokat mondok, vagy kijelentek igazságokat olyasmiről, aminek igazság tartalmáról magam sem vagyok biztos. Napokig tud bosszantani, ha ilyen hibát vétek. Pedig gyümölcséről ismerni fel az igaz embert. A jó gyümölcs igen kellemes étel illata, zamata révén jó íze van a szájban. A hitből eredő gyümölcsök illatát, zamatát a vonzó, hiteles, kedves szelíd szavak adják, nem szóáradat. Szeretet és megértés valamint Isten előtti alázat érződik egyértelműen a szavakból és erő. Örömet sugároz az ilyen ember, szavainak és tetteinek következtében, sokan sóhajtják Ady szép sorát „Napsugarak zúgása mit hallok, …. számban nevednek jó íze van, Istenem, Istenem, Istenem.” Bizony a jó íz hiányzik, ha mint oly sok emberi dolog. a beszéd is öncélúvá válik és elszakad a szív mélységétől, ahol igazi kincsek is lehetnek. Vajon ki állhat meg előtted Uram?!.....

Fekete Márton

Máté evangéliuma 12,22-30

2012-02-08T04:00:00.003+01:00

12,22	Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott.
12,23	Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: „Csak nem ez a Dávid Fia?”
12,24	A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: „Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével.”
12,25	Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.
12,26	Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa?
12,27	És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok!
12,28	Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.
12,29	Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor azonban kirabolhatja a házát.
12,30	Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol."

"Aki nincs velem, ellenem van." Nem szeretnék belemenni ennek a mondatnak a politikai áthallásaiba, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy mennyire finomítja ezt a kijelentést a folytatás. "Aki nem velem gyűjt, tékozol." Mert ki akarna Jézus ellensége lenni? Ez annyira durva. Az ellenségről gyűlölködés, halál jut az eszünkbe, de Jézus nem ezt akarja nekünk. Inkább csak arról van szó, hogy hasznos-e az életünk, élünk-e azokkal az adottságokkal, amiket kaptunk. Van, hogy ha csak kiragadunk egy-egy mondatot, akkor annyira sarkos, miközben a legfontosabb, hogy Jézus szeret minket, és jót akar nekünk. Nem szívesen látja, ha hiábavaló az életünk.

Ernhoffer Anna

Máté evangéliuma 12,9-21

2012-02-07T04:00:00.000+01:00

12,9	Onnan eltávozva bement a zsinagógába,
12,10	ahol volt egy sorvadt kezű ember. Megkérdezték Jézustól: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” – hogy vádat emeljenek ellene.
12,11	Ő pedig ezt mondta nekik: „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki?
12,12	Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!”
12,13	Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik.
12,14	A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.
12,15	Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat,
12,16	és meghagyta nekik: ne fedjék fel, kicsoda ő,
12,17	hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált:
12,18	"Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek.
12,19	Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon.
12,20	Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet.
12,21	És az ő nevében reménykednek majd a népek."

Olvasom az igét, nem először. Aztán újra meg újra elolvasom, és megint. S csak töröm a fejem, miről írjak a blogban.

Írjak arról, hogy Jézus ott hagyta az előző szakaszban szereplő farizeusokról, akik büszkék arra, hogy náluknál jobban senki nem tudja betartani a törvényt? Róluk, akik képesek annyira komolyan venni az Írás minden szavát és betűjét, hogy a törvény gondoskodásából a törvénykezés kegyetlenségébe hullanak. Ostorozzam kicsit a szeretet nélküli törvényeskedést egyházunkban? Esetleg írjak néhány pikírt mondatot (igei kitekintést gyanánt a társadalmi életre) a világi joggyakorlatról, ahol gyakran jogszolgáltatás zajlik igazságszolgáltatás és jogorvoslat helyett?

Esetleg ejtsek néhány szót a szombat törvényéről? Arról, hogy a Messiást váró zsidók számára a legfontosabb törvény volt? Fejtegessem, hogy úgy gondolták: ha egyszer minden Izraelita megtartja a szombatot, ekkor elérkezik a Messiás? Rámutathatnék arra, hogy a Messiás eljövetele nem emberi cselekvés, még csak nem is a legszentebb, legjobb szándékú emberi várakozás eredménye, hanem az Isten időket és alkalmakat kezében tartó kegyelme.

Vagy boncolgathatnám annak a magatartásmódnak a mozgatórugóit, melyek egészen addig megengedőek és toleránsak, amíg valami olyat nem teszel, ami beleütközik az elveikbe, s máris a vesztedre törnek, miként a farizeusok Jézusnak.

Egy rövid szakasz a Szentírásból, s mennyi negatív gondolat, mennyi gyanakvás, mennyi gyűlölködés, készülő erőszak...

De nem Jézus részéről. Ő csak megy, ha kell, továbbmegy, és gyógyít, gyógyít, gyógyít, hogy beteljesedjék Isten terve. Benne Isten Lelke van, ítélete épp ezért igaz és megfellebbezhetetlen. Nem az utcákon kérkedik hatalmával, hanem a belső szobák csöndjében szól gyógyító szavakat. Számára a beteg ember is értékes, fontosabb még a törvénynél, a szokásnál, a legszentebb emberi szándéknál is. Az egysíkúan gondolkodókról, a korlátoltan élőkről is csupán azért esik szó, mert a Magasságos Isten jónak látta, hogy Jézussal kapcsolatba kerüljenek. De reménykedni Jézus nevében fogunk, míg világ a világ.

Sebestyén Katalin

Máté evangéliuma 12,1-8

2012-02-06T06:30:00.002+01:00

12,1	Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni.
12,2	Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: „Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.”
12,3	Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett?
12,4	Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak.
12,5	Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek?
12,6	De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt.
12,7	Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot – nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.
12,8	Mert az Emberfia ura a szombatnak."

Írd meg nekünk saját gondolataidat, érzéseidet erről az igeszakaszról! Kattints ide:

Neked mi jutott eszedbe?

Máté evangéliuma 11,20-30

2012-02-05T04:00:00.001+01:00

11,20	Akkor azokat a városokat, amelyekben legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg:
11,21	"Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban!
11,22	Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.
11,23	Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna a mai napig.
11,24	Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked."
11,25	Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek.
11,26	Igen, Atyám, mert így láttad jónak.
11,27	Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.
11,28	Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
11,29	Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.
11,30	Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."

Uram! Maradhatnék még felnőttként is a gyermeked? Érezni szeretném jelenléted, gyermeki szívvel fogadni csodáidat, mintha most először hallanék rólad. Bocsásd meg, Uram, hogy annyira beavatott vagyok, hogy néha szinte észre sem veszlek. Annyiszor olvastam már szavad, hogy tudom, mi van ott, végig sem kell olvasnom. Adj nekem friss szemet, szívet, lelket, mintha most először találkoznék veled.

Máté evangéliuma 11,7-19

2012-02-04T08:33:00.001+01:00

11,7	Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?
11,8	Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
11,9	De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom néktek -, prófétánál is nagyobbat.
11,10	Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.
11,11	Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.
11,12	Keresztelő János napjaitól mostanig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni.
11,13	Mert minden próféta és a törvény János idejéig prófétált.
11,14	És ha akarjátok, fogadjátok el, ő Illés, aki eljövendő volt.
11,15	Akinek van füle, hallja!"
11,16	"De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltják a többieknek:
11,17	Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem gyászoltatok.
11,18	Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: Ördög van benne!
11,19	Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség."

Írd meg nekünk saját gondolataidat, érzéseidet erről az igeszakaszról! Kattints ide:

Neked mi jutott eszedbe?

Máté evangéliuma 11,1-6

2012-02-03T04:00:00.005+01:00

11,1	Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban.
11,2	Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival:
11,3	"Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
11,4	Jézus így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok:
11,5	vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium,
11,6	és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."

Nekem valamiért mostanában két dolog szokott az eszembe jutni az igékről. Most az első az, hogy Jézus milyen jó főnök. Kiküldi a tanítványokat, ezzel le is tudhatná a dolgát. Mégsem dől hátra a bőrfotelban, teszi fel a lábát az asztalra és várja ki, hogy milyen eredménnyel készül el a munka, hanem megy és továbbra is tanít és segít. A másik dolog, hogy Jézus nem spórolja meg a döntést, még Jánosnak sem. Azt üzeni: Nézd, a tetteim beszélnek rólam! Döntsd el, hogy ez elég bizonyíték-e neked. Számunkra is nyitott a kérdés: Jézust várjuk az életükbe, vagy mást? Olyan könnyű abba a hitbe esni, hogy majd pénz, állás, kapcsolat vagy bármi más megoldja az életünket. Pedig az már kétezer éve megoldott. Jézus a válasz a kérdéseinkre.

Ernhoffer Anna

Máté evangéliuma 10,29-42

2012-02-02T04:00:00.002+01:00

10,29	"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül?
10,30	Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.
10,31	Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."
10,32	"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt,
10,33	aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."
10,34	"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.
10,35	Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,
10,36	és így az embernek ellensége lesz a háza népe.
10,37	Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;
10,38	és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
10,39	Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."
10,40	"Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.
10,41	Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap.
10,42	Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát."

Szelíd szívű Jézus? Avagy kemény eledelt kaptunk mára. Mert aki félti bármely vonatkozásban vacak nyúlfarknyi életét, az nem igazi tanítvány. Először is jó mélyen be kell vésni a tudatunkba és még az alá is: Nem kell félni, ha nem várod a sültet berepülni szádba, ha baj esetén nem kezdesz el nyafogni, és még a kardot is megfogod, de nem a vélt igazságod védelmében, akkor lesz alkalmad meglátni te is lehetsz kis veréb, gondot viselnek rád. Úgy is lehet mondani, féltesz valamit, vagy valakit? Akkor baj van, tudd letenni, mint Ábrahám, amikor Izsákot kérte tőle Isten próbatételként. Ez a félelem, féltésnélküliség tesz könnyeddé, mosolygóssá, örömtelivé, egy szóval gond nélkülivé, de nem felelőtlenné. Nem könnyű a feladat, de megéri, és ha elkezded, rögtön meglátod, szinte magától megy már!

Fekete Márton

Máté evangéliuma 10,16-28

2012-02-01T04:00:00.000+01:00

10,16	"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.
10,17	Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban,
10,18	sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak.
10,19	Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
10,20	Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.
10,21	Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket,
10,22	és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
10,23	Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia."
10,24	"A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál.
10,25	Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább háza népét?"
10,26	"Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
10,27	Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.
10,28	Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."

Milyen megdöbbentő ezeket a sorokat olvasni, most, kétezer év távlatából, rátekintve a közben eltelt idő történéseire. Mert Jézus próféciája szóról szóra, mondatról, mondatra teljesedett be.

Ha az igazat megvalljuk, ma sem fáklyásmenet keresztény hitet megélve élni a XXI. században. Juhokként a farkasok között élni. Bár testi korbácsolás most nincs, legalábbis itt Európában, de vajon nem fáj-e ugyanúgy a lelket véresen felhasító, éles korbácsként csattanó igaztalan szó? De Jézus biztatása nekünk is szól: NE AGGÓDJATOK! Atyátok Lelke veletek lesz! NE FÉLJETEK AZOKTÓL, AKIK MEGÖLIK A TESTET, DE A LELKET MEG NEM ÖLHETIK.” Olyan jó ezt tudni, ebben reménykedni!

Drága Atyám! Olyan megnyugvást ad, hogy te ma is biztatsz, erősítesz, ma sem hagysz árván. Uram légy velem a mindennapok küzdelmeiben, add Uram, hogy a gyűlölködőkkel, a hamis vádakat és szitkokat kiabálókkal szemben is szelíd maradjak. Add Uram, hogy szólni tudjak, ha szólnom kell, úgy és azt, ahogy azt Te rendeled!

Csenki Zsuzsa

Máté evangéliuma 10,1-15

2012-01-31T04:00:00.000+01:00

10,1	Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.
10,2	A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János;
10,3	Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus,
10,4	Simon, a Kananeus, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.
10,5	Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be,
10,6	inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz.
10,7	Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!
10,8	Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.
10,9	Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe,
10,10	se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére."
10,11	Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek.
10,12	Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét,
10,13	és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok.
10,14	Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról.
10,15	Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak."

Máté evangéliuma 9,27-38

2012-01-30T04:00:00.003+01:00

9,27	Amikor Jézus továbbment onnan, csatlakozott hozzá két vak, és ezt kiáltotta: "Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!"
9,28	Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?" Ezt felelték: "Igen, Uram!"
9,29	Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: "Legyen a ti hitetek szerint!"
9,30	Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt: "Vigyázzatok, meg ne tudja senki!"
9,31	De azok elmentek, és elvitték hírét az egész vidéken.
9,32	Amikor ezek mentek kifelé, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát.
9,33	Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: "Sohasem láttak még ilyet Izráelben!"
9,34	A farizeusok viszont ezt mondották: "Az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket."
9,35	Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.
9,36	Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.
9,37	Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés:
9,38	kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába."

A farizeusok ördöginek vallják Jézus csodatéteményeit. Jézus megszánja az elgyötört sokaságot és hirdeti a mennyek országát nekik. Azt is látja, hogy ha Ő már nem lesz itt a földön, akkor is szükség van tanításainak hirdetőire. Imánkban kérjük az aratás Urát, hogy meghalljuk, milyen szolgálatra hív az Úr minket!

Bán Emilné Novák Joli

Máté evangéliuma 9,18-26

2012-01-29T04:00:00.002+01:00

9,18	Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy zsinagógai elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: "A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog."
9,19	Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt.
9,20	És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról hozzáférkőzve megérintette ruhája szegélyét,
9,21	mert ezt mondta magában: "Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok."
9,22	Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: "Bízzál, leányom, hited megtartott téged." És meggyógyult az asszony abban az órában.
9,23	Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot,
9,24	így szólt: "Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik." Azok pedig kinevették őt.
9,25	Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt.
9,26	És híre ment ennek az egész vidéken.

Köszönöm, Uram, hogy te gyógyító Úr vagy! Bár el mernénk fogadni, hogy beteg, gyógyításra szoruló, olykor halott hitű emberek vagyunk!
Bár mernénk vállalni saját gyógyulásainkat, hogy híre menne gyógyító szeretetednek az egész világon.

Máté evangéliuma 9,9-17

2012-01-28T04:00:00.002+01:00

9,9	Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felkelt, és követte őt.
9,10	És történt, amikor Jézus asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt.
9,11	Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: "Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?"
9,12	Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
9,13	Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."
9,14	Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?"
9,15	Jézus ezt mondta nekik: "Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.
9,16	Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad.
9,17	Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad."

Jézus irgalmasságot cselekszik.

Mátéval, Zákeussal és sok kitaszított, bűnös emberrel.

Nem az érdemük szerint, hanem az irgalom okán. Máté és társai megvetett, bűnös emberek, bűnük megbocsáthatatlan, visszaút nincs.

Új út van. Krisztus megbocsát Máténak, Máté megbocsát önmagának és másoknak.

Új út, új bor. Új bor, új tömlő.

Sokszor figyelem idős testvéreimet. Többüknek ismerem az életét és csodálkozom. Nézem derűs arcukat, biztató mosolyukat és őszintén irigyelem őket. Mert sokszor kiszakadhatott volna a tömlő és elfolyhatott volna a bor. Bizonyára sok idős ember van, aki megkeményített szívvel, összeszorított szájjal, saját igazának tudatában hal meg és az is lehet, hogy ők vannak többen. De én mégsem róluk beszélek, hanem a hűségesekről.

Azokról, akik megállnak: mindig.

Ők jobban tudják mint én, hogy nehéz.

Terheket cipelni nehéz: mások bűneit, saját bűneinket, néha emberileg megmagyarázhatatlan, tragikus veszteségeket. Hogy van ez?

Egyszer valahol azt olvastam: Fiatal testtel és öreg lélekkel születünk és ahogy közeledünk életünk vége felé, testünk megöregszik, lelkünk pedig az Úrhoz fiatalodik.

Lehetséges ez? Így kellene, hogy legyen. Én ezt látom néhány idős ember szemében: gyermeki tiszta hitet és teljes ráhagyatkozást.

Mintha ezt mondanák: Készen vagyok Uram.

Gondolkodom az új posztóról és az új tömlőről. Hát ilyen nehéz megszülni ezt, egy egész élet kell hozzá? Vagy éppen fordítva?

Ha idejekorán nem válsz új posztóvá, új tömlővé - nem fogod kibírni? Elszakadsz?

Bárhogyan legyen is, új borhoz új tömlő kell és akár megszületett, akár születendőben van - Krisztus irgalma kell hozzá, ebből fakadóan pedig a miénk mások iránt és másoké irántunk. Ahogyan Krisztus megbocsát Máténak, ahogyan Máté megbocsát önmagának, megbocsát másoknak és új útra lép: hűség a hűségért.

Uram, irgalmazz nekünk!

Kocsis Judit

Máté evangéliuma 9,1-8

2012-01-27T04:00:00.001+01:00

9,1	Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába.
9,2	És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid."
9,3	Ekkor néhány írástudó így szólt magában: "Ez Istent káromolja."
9,4	Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: "Miért gondoltok gonoszt szívetekben?
9,5	Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!?
9,6	Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!"
9,7	Az pedig felkelt, és hazament.
9,8	Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

Lényegében ez egy szokásos gyógyítás-történet. A beteg örül, az írástudók háborognak, Jézus igazsága ellen azonban tehetetlenek. Elsőre talán könnyen át is siklunk azon, hogy mit is akar Jézus elsősorban gyógyítani. Nem rég volt erről szó istentiszteleten is, hogy a lelken kezdi a gyógyítást. Jézusban az a jó, hogy mindennel foglalkozik. Igazából a lélek érdekli, de mégis, mint ember megérti azt is, hogy nekünk milyen fontos az is, hogy ne legyünk betegek, arról már nem is beszélve, hogy Lázárt fel is támasztja. Az egyszerűséget szeretem még ezekben a történetekben. Nem tart sokáig a lábadozás, ha Jézus tesz valamit az érdekünkben. Felkelt és hazament. Ilyen könnyű.

Ernhoffer Anna

Máté evangéliuma 8,23-34

2012-01-26T04:00:00.000+01:00

8,23	Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai.
8,24	És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt.
8,25	Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!”
8,26	De ő így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett.
8,27	Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”
8,28	Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő, és nagyon veszélyesek voltak; annyira, hogy senki sem tudott miattuk végigmenni azon az úton.
8,29	És egyszerre felkiáltottak: "Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?"
8,30	Tőlük távolabbra volt egy legelésző disznónyáj,
8,31	azért ezt kérték tőle az ördögök: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba.”
8,32	Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjetek!” Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe.
8,33	A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt.
8,34	Akkor azután az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék el határukból.

Fizikai és szellemi viharok érnek bennünket: vihar, amikor veszélyes útakon járunk, és gonoszságok áradata amivel gyakran és akaratlanul találkozunk. Mindkét helyzetben könnyen elfeledkezhetünk a három szóról: "velünk az Isten". Közönséges, közismert három szó. Olyan kijelentés ez, mint "süt a nap", "esik a hó", hideg vagy meleg van. Tények, amelyek mérhetőek, ismert eszközökkel. Mi a mérőeszköze az akár emberi akár isteni szeretetnek? Egy másik érzés amit mindenki elfogadhat, a bizalom. Bizom abban, hogy apám, anyám, gyermekeim, unokáim, barátaim, a "Szilágyisok" szeretnek, én is szeretem őket, és tudom, számíthatok rájuk. Tudom hogy az Isten szeret. Először azért fogadtam el ezt a tényt, mert felfogtam az Isten-ember Jézus megváltói létének csodáját. Ma már sokszorosan megtapasztalva a segítő erő hatalmát tudom, nem alszik, ha nagy veszély jön segít. Több dühöngő őrült környékezett meg bennünket, háborúkkal, forradalmakkal, tömeggyilkosságokkal, rablással, megaláztatással. Minden gonosz a "tenger" mélyén van már. Napjainkban is van vihar, most is vannak eszevesztett gonoszságok. Természetes, de mi tudjuk ki az Úr. Bizalom és józan ész - ez a megoldás.

Fekete Márton

Máté evangéliuma 8,14-22

2012-01-25T04:00:00.009+01:00

8,14	Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.
8,15	Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki.
8,16	Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított,
8,17	hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: "Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta."
8,18	Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, úgy rendelkezett, hogy keljenek át a túlsó partra.
8,19	Egy írástudó odament, és így szólt hozzá: "Mester, követlek, akárhová mégy."
8,20	Jézus így válaszolt: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."
8,21	Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat."
8,22	De Jézus így szólt hozzá: "Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!"

Sok mindent megtudunk Jézus földi működésének mélyebb indítékairól ebben a szakaszban. Nagyon oda kell figyelnünk, át kell gondolnunk, hogy megértsük, mit miért mond vagy tesz.

Az első mondatokban azt olvassuk, hogy sok-sok beteget, itt elsősorban szellemi fogyatékosokat vittek hozzá, és ő mindegyiket meggyógyította. Nem vizsgálta származásukat, társadalmi helyzetüket, nem kérdezett semmit, hitüket sem vizsgálta, csak kiűzte a bajt. Nem támasztott utólagos feltételt, hogy „de ezután tessék hívő életet élni”, hagyta, hogy a gyógyulás ténye önmagáért beszéljen. Elgondolkodhatunk, vajon hol voltak, mit tettek ezek a meggyógyultak Virágvasárnapon, Nagypénteken...

Meggyógyította Péter anyósát is, látva lázas állapotát. Ezután az asszony szolgált nekik, ahogy akkoriban egy tisztességes, akár idősebb háziasszonytól elvárható volt. Kár, hogy nem tudunk többet róla, ahogy Péter feleségéről sem. Meg tudták-e érteni, hogy Péter véglegesen Jézus követőjévé vált, és ebből az új, mindennél szorosabb kötelékből a családja csak visszahúzta volna.

Itt jutunk el a legfontosabb, de egyúttal legnehezebb kérdéshez: könnyű-e Jézust követni? A válasz egyértelmű: nem könnyű. Aki Őt követni akarja (vagy inkább csak szeretné?), az nem támaszthat feltételeket, de még haladékot sem kérhet, Jézus ragaszkodik a „vagy-vagy”-hoz. Pedig a történetben a jelentkezők alapos indokokat hoznak fel, Lukács erről részletesebben tájékoztat (Lk 9:57-62), máshol a szülő, a család szerepel akadályként. Ez így nagyon ijesztő, sőt elriasztó - lenne. Én úgy gondolom, a kulcs az „előbb” szócskán van. Ha csak akkor terveztünk Jézushoz csatlakozni, ha életünket a magunk elképzelése szerint előbb már „rendbe tettük”, akkor elhárítja közeledésünket. Ő nem óhajt felesleges kültagként mosolyogni az életünkben, ragaszkodik a fő helyhez, erre a belépőt vérével megváltotta. Ha pedig azt engedtük Neki elfoglalni, biztosan megengedi, hogy egyéb dolgainkkal is foglalkozzunk.
Mándy Tamás

Máté evangéliuma 8,1-13

2012-01-24T04:00:00.000+01:00

8,1	Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt,
8,2	és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.”
8,3	Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: "Akarom. Tisztulj meg!" És a lepra azonnal letisztult róla.
8,4	Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik.”
8,5	Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte:
8,6	„Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.”
8,7	Jézus így szólt hozzá: „Elmegyek, és meggyógyítom.”
8,8	De a százados ezt felelte rá: "Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.
8,9	Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejön, vagy szólok a szolgámnak: tedd meg ezt! - és megteszi."
8,10	Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: "Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.
8,11	De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában;
8,12	akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."
8,13	A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.

Mi gyógyít? Jézus? A kimondott szavak? Az engedelmesség? A hit? S vajon a hitet, engedelmességet, szavakat kitől kapjuk? „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul...”

De mi az az egyetlen szó? Mi az a gyógyító szó, amit hallva meggyógyul a szolga, vagy akár a lélek?

Néhány éve életem szemétdombján kapirgálva szedegettem a megmaradt darabokat, egy régi barátom meglátogatott. Búcsúzóul átölelt, és azt mondta: „de kicsi vagy”. Számomra akkor ez volt Isten gyógyító szava. Kicsit vagyok, és nem is kell nagynak lennem. Így tapasztalhattam meg Isten nagyságát.

Neked, kedves Olvasó, Isten melyik szava jelentett gyógyulást? Lehet, hogy nem is a Bibliában olvastad, meglehet, hogy egy hitetlen ember mondta, s te mégis meghallottad belőle a gyógyító igét.

S a te szavaid? Gyógyulást, enyhülést hoznak-e barátaidnak vagy ellenségeidnek? A százados hite mindőnkénél tisztább és realistább. Nem kellenek csodák és jelek, csak egyetlen teremtő szó, egyetlen Jézus-i ige, amely úgy szól bele a világba, hogy az megváltozik, helyreáll, gyógyul. Jézus szava a gyógyítás szava.

A többit pedig elvégzi a Lélek.

Sebestyén Katalin

Máté evangéliuma 7,24-29

2012-01-23T04:00:00.000+01:00

7,24	"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.
7,25	És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.
7,26	Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.
7,27	És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult."
7,28	Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán,
7,29	mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.

A Hegyi beszéd célja jelenik meg ebben az igeszakaszban. Szembe állítja a "bölcs" és a "balga" ember cselekedeteit, hogy szemléltesse, mit kell tennünk, ha "bölcsek" akarunk lenni. Mindenkinél érthetőbben tanít minket Jézus. Hallgasd az Ő tanítását és cselekedd azt bölcsen!

Bán Emilné Novák Joli

Máté evangéliuma 7,15-23

2012-01-22T04:00:00.003+01:00

7,15	"Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
7,16	Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?
7,17	Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
7,18	Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt.
7,19	Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik.
7,20	Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket."
7,21	"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
7,22	Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?
7,23	És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"

Istenem, köszönöm, hogy az életem gyümölcseit te fakasztod, te ápolod. Köszönöm, hogy türelmes vagy, ha nincs időben termés, vagy nem olyan, amilyet te szívesen látnál.K
érlek, hogy a Lélek gyümölcse növekedjen bennem, és ezt meg tudjam mutatni másoknak a te dicsőségre.
Uram, köszönöm, hogy nem meddő életre hívtál bennünket. Köszönöm, hogy megadod az élet-gyümölcsök érlelődésének rendjét és mértékét.
Köszönöm, hogy vannak nyári, őszi hónapok, amikor bőséges lehet a termés. De köszönöm a téli időket is, amikor a befelé fordulás, a növekedés előkészítése történhet. Köszönöm, hogy te vagy a gyümölcsöskert Gazdája.

Máté evangéliuma 7,7-14

2012-01-21T10:16:00.000+01:00

7,7	"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
7,8	Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
7,9	Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki,
7,10	vagy ha halat kér, kígyót ad neki?
7,11	Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"
7,12	"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták."
7,13	"Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.
7,14	Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják."

Az ige azt feltételezi, hogy a szülők jó ajándékokat adnak a gyerekeiknek. Tanárként elég sokat hallottam karácsony után, hogy mik kerültek a fa alá. Sajnos sokszor a gyerekek azt kapják, amit kihisztiznek, vagy ami menő az osztályban, bár semmi szükségük nincs rá. Az ige viszont nem erről beszél, hanem arról a helyzetről, amikor a gyerek, vagyis az imában mi, hasznos dolgot kérünk. Ezt pedig sem a jó szülő, sem a Jóisten nem tagadja meg.

Ernhoffer Anna

Máté evangéliuma 7,1-6

2012-01-20T04:00:00.004+01:00

7,1	"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
7,2	Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.
7,3	Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?
7,4	Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda.
7,5	Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát."
7,6	"Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket."

De milyen gyakran is beleesünk mindannyian ebbe a hibába! Általában szívesen méregetjük, nézegetjük a másikat, meglehetősen nagy szigorral. Mindenképpen nagyobbal, mint saját magunkat. És aztán gyorsan kész a vélemény, nem kell rá sokat várni! Ítélkezünk, anélkül, hogy magunkra néztünk volna először.

Pedig mást tanít az ige: A helyes sorrendre . Saját magammal kell kezdeni, és a magamban tapasztalt hibák kigyomlálása után kezdjem el vizsgálgatni a másik embert. Önvizsgálat, de nem elfogultan. Észre-és kivenni a saját szálkáimat, gerendáimat. Ha ezt megteszem, AKKOR FOGOK TISZTÁN LÁTNI. A saját hibáim tudatosulása segítség a másik hibáinak reális értékelésében, és talán elnézőbb is leszek a másik emberrel, ha nem vagyok annyira a magam tökéletességével eltelve, ha tisztában vagyok saját gyengeségeimmel, hibáimmal.

Milyen jó is lenne, ha így lehetne! Segíts Uram, hogy így lehessen!

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –

Mit tudom én, honnan ered,

Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém és a másoké,

Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:

Erényt, hibát és tévedést

Egy óriás összhangnak lássak –

A dolgok olyan bonyolultak

És végül mégis mindenek

Elhalkulnak és kisimulnak

És lábaidhoz együtt hullnak.

Mi olyan együgyűn ítélünk

S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –

Versben, s mindennapi beszédben

Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő

S mégis egyre inkább simogatás:

Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

Ámen. Igen. És a gonosztól van

Minden azonfelül.

Csenki Zsuzsa

Máté evangéliuma 6,25-34

2012-01-19T04:00:00.002+01:00

6,25	"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?
6,26	Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?
6,27	Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?
6,28	Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak,
6,29	de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.
6,30	Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?"
6,31	"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?
6,32	Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.
6,33	De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.
6,34	Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

A belső hajtóerő, a teljesítmény vágya, és a fenyegető veszélyek egy oldalról, más oldalról a kényelem szeretete, a halogató magatartás, a Pató Pál viselkedés és az egy talentum elásása. Bizony sok imádság (más megfogalmazásban bölcs, körültekintő magatartás) kell ahhoz, hogy egyensúlyban maradjon az ember. Első éves egyetemista kérdezi, rá lesz ő kényszerítve, hogy Magyarországon vállaljon állást ha végez? Így tudunk mi aggódni még a messze távolban lévő dolgok miatt, és bánkódni a régen elmúlt, már nem változtatható megtörtént események miatt. Nekünk magyaroknak különösen fontos tudnunk, a sérelem-politikával semmire nem jutunk, csak sajnálkozó csodálkozást váltunk ki. A Jézust követő tudati állapotban a másik, a többiek a fontos, és tapasztalni lehet, ilyen hozzáállás mellett az aktivitás nő, a talentumok szaporodnak, nincs félelem, aggodalom, nincs rá idő.

Fekete Márton

Máté evangéliuma 6,16-24

2012-01-18T04:00:00.003+01:00

6,16	"Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.
6,17	Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat,
6,18	hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."
6,19	"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják,
6,20	hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.
6,21	Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."
6,22	"A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz.
6,23	Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!"
6,24	"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."

"Az én igám boldogító és az én terhem könnyű." Jézusnak ezt a mondatát a böjt kapcsán is megérthetjük. A Biblia sokszor említi a böjtölés szükségességét és áldásait, első nekifutásra mégis nehéz erre úgy gondolni, mint valami kellemes dologra. Jézus néhány szóval bemutatja azt a böjtöt, ami szenvedéssel jár - ennek nem is az a legnagyobb baja, hogy képmutató, hanem hogy nincsen semmi haszna, a fő szenvedést valószínűleg ez okozza. Bár a célcsoport előtt "jó fejnek" tűnhetünk, de belső megelégítettséget, Istentől jövő válaszokat, megújulást nem kaphatunk belőle, csak egy újabb kötelezettséget teljesítettünk. Ha megkenjük a fejünket olajjal - vagyis egyfajta ünnepnek, lehetőségnek tekintjük, nem egy önmagáért való teljesítménynek, hanem egy eszköznek, amivel közelebb kerülhetünk Isten gondolataihoz, akkor már a magunktól önként megvont dolog (étel, hobbi, elfoglaltság, stb) hiánya sem gyötör annyira, mert helyette kapunk is valamit, valami sokkal jobbat akár. És még a képmutatástól is megkíméltük magunkat és környezetünket. Ilyen egyszerű ez.

Bartos Bea

Máté evangéliuma 6,9-15

2012-01-17T04:00:00.002+01:00

6,9	"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
6,10	jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
6,11	mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
6,12	és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
6,13	és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
6,14	"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.
6,15	Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."

Amikor kicsi voltam, anyukámmal gyakran ültünk az SZTK várójában. Anyukám egy sajátos mesevilágot varázsolt körém, hogy a sok, betegen szuszogó felnőtt között türelmesen és örömmel tudjak várakozni. Egyik legnagyobb izgalom az volt, amikor a Fülesben lévő rejtvények közül megtaláltuk az azonosnak látszó, de apró különbségeket rejtő rajzokat. Ezzel aztán időtlen időkig elvoltam – legalábbis akkor nem érzékeltem a nehezen múló várakozási időt. Lázasan vadásztam és javítottam a különbségeket, hogy a második képen is minden ugyanúgy legyen, mint az eredetin. Nagy volt az örömöm – és anyukámé is -, amikor úgy tudtam kijavítani a rajzot, hogy szinte teljesen olyan volt, mint az eredeti.

Ez a kép van most bennem – olvasva a Mi Atyánk szavait: „amiképpen a mennyben, úgy a földön is”. A mi földi életünk akkor teljes, ha minél pontosabb leképezése ama mennyeinek.

Jézusban Isten emberré lett köztünk, hogy a rejtőzködő, alig észrevehető hibáinkat, vétkeinket kiigazítsa, és mindinkább olyanná rajzoljon bennünket, amilyet az ő eredeti terve, rajza mirólunk. Talán ha úgy gyakoroljuk egymás iránt a megbocsátást, ahogyan Jézusban az Atya bocsát meg nekünk, akkor hiányaink egyre inkább kiigazíttatnak, és egyre jobban hasonlíthatunk ama eredetihez, ahogyan Isten elgondolt bennünket.

Sebestyén Katalin

Máté evangéliuma 6,1-8

2012-01-16T04:00:00.001+01:00

6,1	"Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.
6,2	Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.
6,3	Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb,
6,4	hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."
6,5	"Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.
6,6	Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked."
6,7	"Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.
6,8	Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."

...

Máté evangéliuma 5,43-48

2012-01-15T04:00:00.019+01:00

5,43	"Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
5,44	Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,
5,45	hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.
5,46	Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?
5,47	És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is?
5,48	Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."

Add Istenem, hogy tudjunk megfelelni a Hegyi beszéd szigorú elvárásainak! Add, hogy most, amikor az ökumenikus imahétre készülünk, látsszon meg rajtunk, hogy Te átformáltad az életünket!